Wannak az életben ilyen apró problémák miszerint mond el ,hogy mit érzel.
Most ezt hogyis képzeljük el? Hogylehet leírni egy wégtelenül összetett dolgot amit az agyunk kreált ,hogy beazonosítsunk wele walaki mást, egy pillanatot, bármit.
Írjuk körül. Hangzik a wálasz, de az nem elég. Az érzelmeinket hogyan tudnánk szawakba önteni. Jó, kitaláltak pár érzésre felszines szawakat de még azok sem tükrözik az egész miwoltát. Mert honnan tudnánk ,hogy a másik amikor azt mondja ,hogy szeret az neki ugyan az e mint nekünk? Sosem éreztük azt amit ő, nem tudhatjuk.
Én miwel szeretem a dolgok bonyolultabbik wégét megfogni a többi érzékszerwemre hagyatkozok és úgy írom le a dolgokat. Szerintem így könyebb elképzelni ,hogy mit is érezhetünk, mint holmi szawakba foglalni. A szó úgyis csak a legwégső kommunikácós csatorna. Ez csak nekem egyszerű és mindenki másnak wégtelenül kusza, érthetetlen és logikátlan. De azért tegyünk 1 próbát.
Csukd be a szemed, lazíts, képzeld magad 1 sematikus környezetbe ahol semmilyen külső inger nemér. Halk hárfa szóló szól, és a nyelwedhez ér egy sárga csoki.
Ha sikerült akkor már érzed ,hogy mit jelentesz nekem te.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.