orákulumok: Ezek a kis apró kétéltű teremtmények , mindennél jobban szeretik a csillogó dolgokat. Többnyire az őserdő közepén élnek és szeretnek elszigetelődve lenni minden más civilizációtól. Elég bugris teremtmények, már a megjelenésük is árulkodik. Olyanok mintha 1 pirannyába beleoltottunk volna 1 hörcsögöt és kidobnánk az erdő közepére ,hogy találja fel magát. Nagy kapafoguk , kétéltűhöz méltó bőrük, rövidke lábaik és aránytalan nagy farkuk van, amikből az utóbbi kettő igazán elősegíti az ugrálva közlekedést amitől aztán hártyás fülük mókásan leng. Na, ezek a kis bogárpusztítók, mindent megtesznek a fényes dolgokért. Holott az őserdő közepén elég  kevés fényes dolog van, ők szakadatlanul felásnak, széttörnek, megrágnak mindent, bár ásni a legkevésbé sem kedvelnek, valószínű a méreten aluli mancsaik miatt. Csak azért , hogy gyűjteményüket még nagyobbra növeljék. Saját törvényeik vannak, a klán shámánja jósolja meg a neki ajándékba adott fényes dolgokból bárki jövőjét. Ha magunkhoz akarunk édesgetni egy kis orákulumot, fogjunk egy 1 pennyst dobjuk oda neki, majd ugyan ezt ismételjük meg egy bogárfejjel. Ha szerencsénk van annyira lekötelezzük ,hogy életünk végéig a szolgánk marad. Legkedvesebb játéka a különböző állatbőrőkből összevart labdacs amit bőszen kerget és rágcsál.

Jónatács: sose bojgassuk a kincseit.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.