Szeretnék megint súlytalan lenni, érezni a szelet a hajamban. Ahogy a föld mogorván és töretlen ránt magához , mert nem ereszt , senki sem menekülhet csak úgy a karmaiból. Bármilyen felszabadító is egy kicsit minden más , probléma , gyász , nehézség fölött lenni. Ahogy egyre közeledik a zöld sáv , hirtelen valami visszaránt és biztonságot nyúljt , körülölel megvéd . Megvéd mindentől ami hamarosan ránk vár, de ő sem kűzdhet végtelen ezzel az erővel , egyszer rajta is elhatalmasodik és behódol. Ahogy idővel minden.
Végül szép lassan mint egy tollpihe leereszkednék a nagy zöldség közepére
és ismét vissza vágynék , magatehetetlenül sodródni a légbe.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.