- nekem tetszik a szemem színe.
- nemtudom miért vagy ilyen Szíwtelen.
- Káosz uralkodik körülöttünk, de ez így is van jól. sosem tudhatjuk ,hogy mi fog jönni, még ha előre tervezünk is valami keresztül húzza a számításainkat. még jó. képzeljünk el egy olyan világot ahol minden a megterwezett szerint működik. bár lehet ,hogy most is ez van csak nemtudjuk ,hogy ki tervezte el így. talán mi álmunkban, talán a melletünk ücsörgő ,somolygós bácsi. bár a legtöbb embert nem érdekli mi , miért, hogyan törénik. legtöbbször úgyérezzük meg kell fejtenünk, hogy nem lehet valami véletlen. pedíg az élet csak a véletlenek véletlenszerű, permutációja, talán ezért is "ismétlődik a történelem", vagynem. sosem fogjuk megtudni mert túl sok a lehetőség ,ha a  végtelenek elemeit egymás után pakoljuk. de lehet , hogy az a végtelen mégsem olyan végtelen, vagy esetleg vannak alternatívák amik nem is lehetnek, és vannak amik gyakrabban elófordulnak, mert viccesek, megváltoztatják az egyhangú történetet, vagycsak jobban kedveli őket a gonosz ,zöld szög aki egymásután rakosgatja a történéseket, mert talán jobb alakjuk van. könyebben bele illik a kezébe, esetleg idomíthatóak és nem is kell csinálnia semmit szögünknek csak megmondani ,hogy ki, mikor, hova álljon és ő addig hátradőlve tv-zik.

-nahjó ez kicsit erős volt. kezdesz túlpörögni. miért kelll állandóan az életről filozofálgatnod? miért nem tudunk normálisan beszétni?
-miről beszélgessünk?
-bármiről! csak ne ilyen "mélyenszántó" dolgokról.
-nemtudok rajtad kiigazodni. bármiről lehet beszéni csak éppen arról ne ami eszembe jut. pedíg szerintem ez pont a bármi témakörbe tartozik.
-rendben. akkor beszéljünk az Emberekről!
- Egyszer sem gondoltam volna, amióta ismerlek ,hogy idáig fajulunk, itt ülünk vére egymással szemben. évezredes ismeret után és nemtudunk miről beszélni. vagyis tudunk, csak sosem tetszik az amit felhozok. ez is sajátosság. nincsen még egy ilyen faj ebben a szegmensben, még a vogonok is tudnak a semmiről beszélni anélkül ,hogy idegesítenék egymást. csak neked nem tetszik soha ha van valami ötletem, viszont mindíg rámszólsz ,hogy találjak ki valamit. sosem foglak megérteni.

-és már megint, okoskodsz, sosem tudod mikor kell befogni, félelmetes vagy. bolygónyi aggyal annyit nem értesz a saját fajtádhoz mint egy delfin a Rapphez.
-Leszokhatok a beszédről. de úgy nemlenne sok értelme a létezésnek. nem azért fejlődtem évmilliárdokat, hogy egyszer csak feladjak mindent. tudom ,hogy hijányoznak a teremtőink, de csak azért ,hogy jobban érezd magad nemfogom megtenni . bár persze azzal sem lennél megelégedve.

-megelégednék én azzal is , ha kicsit törődnél velem és nem értelmetlen replikáid lennének. néha úgy szeretném ha kicsit a helyembe képzelnéd magad és csak azután szólalnál meg Egyáltalán.
-Teljesen tisztába vagyok az álláspontottad. tudom, hogy voltak álmaid, amiket sosem tudtál véghez vinni, de miért kell engem hibáztatni? vagyis nem hibáztatni, csak rajtam kitölteni? zavar ha valaki tökéletesen megért? mert valójában mind nevetségesen egyszerűek vagyunk, csak tudni kell elég elrugaszkodottan belegondolni következtetéseink logikájába.csak próbáljuk magunkat elképzelhetetlenül bonyolultnak és kuszának beállítani ,hogy senki sepróbáljoa meg kibogozni. pedíg nem lenne nehéz. csak a külső kemény burkolatot kell lerágni.

-komolyan mondom egyre jobban idegesítesz , hogy így megideologizálsz mindent. nahtessék örülsz . már énis ilyen flancos szavakat használok... lehet jobb lenne ha megint nem szólnánk egymáshoz vagy ezer Tarig.
-Ezer tar hosszú idő.

-sajnos néha az sem elég. sajnos túlzottan csökönyösek vagyunk. valakinek véget kell vetni ennek a Lélektelenségnek.
-Remélem nem arra gondolsz amire azt hiszem , hogy gondolsz. nem tehetjük meg, nem tudjuk mi  történne.

-senki nem próbálta még. a párok közül. nekünk kell lennünk az elsőnek. próbáljuk meg. ha nem jön be maximum a többiek tanulnak a hibánkból, legalább adjuk meg az Esélyt.
- Egyetlen esélyünk van, na nem sikerül pontosan mind ketten eggyé válunk khronossal. mondjuk legalább annyival is okosabb lessz, de nem akarom neki adni a tudásom. túl soakt dolgoztam érte, hogy a világegyetem midnen pontját ismerjem, minden lényét ismerődként üdvözöljem, örökké fiatal maradjak.

-sajnálom.ez vagy te, a nagy mindentudó bölcs. aki csak magára gondol. arra nem ,hogy mit éreznek mások, vagy esetleg hasznára válna egy kis változás... de még mindíg csak annyi bajod van ,hogy véletlenül sem értesz meg, és már nem is szeretsz, holott pont ezlenne a feladatunk. de neked csak okoskodnod Kell....
-Szerintem lehtett volna másképp is , lehettünk volna varangyok is egy messzi tóban, de nem mi lettünk a tökéletes párok eggyike. és valójában nemtudjuk ,hogy mikortól is mivégre, de egymásnak vagyunk teremtve. és ha figyelnénk a másikra meglátnánk a szerelmének az igazi erejét.csak türelmetlenek voltunk.de már mindeggy. khronos talán tudni fogja mihhez kezdjen az informcióhalmazzal amit belőlünk nyer. nah ugorjunk.

És mindezek után ugrott be a két kollektív tudattal rendelkező kicsiny tér-idő részecske Khronos elméjébe. Amit úgy képzelhetünk el, hogy Khronosz egy nagyon álmos éjjeli őr aki megcukrozza  a kávéját, majd jóizűen elfogyasztja.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.