Könnyű lehet annak, aki szellemként jár köztünk, aki felnőve vesztette el életét és létezési formáját? Boldog lehet-e a fojtó magányban? Bár sosem ismert mást, sosem tudta milyen igazán szeretni és szeretve lenni, csak a könnyű és fájdalommentes élvezetek hajhászása tette olyanná ami. Ő nem érez bűntudatot, nem ismer fájdalmat, de nem ismer örömöt sem. Valójában azt hiszi, hogy ismer. Mindenkinek ismernie kell, csak neki könnyebb a nemtörődömség és az élvhajhászat álcája mögé bújni, bár pont ezzel vesztette el emberi mivoltát, ahogy nem volt képes átérezni a lét örömét. Mert mindig elkerülte a szenvedést és most csak, mint árnyék mászkál az élők között, akik némán és ugyan olyan szürkén nézik végig kínkeserves halálát, ahogy ő élte életét. De csak így tud menekülni a sötét ködből, ami múló élete magányát befedte.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.